Valójában, mivel nincs két egyforma ember (hála Istennek), ezért nem tudhatjuk, hogy milyen lesz a fogadtatása egy új plüssnek.

Amikor egy kis gyerek kap egy plüss figurát, akkor annak kétféle kimenetele lehet.

Az egyik, hogy ideig-óráig tetszik neki, aztán a többi közé kerül.

A másik, hogy első látásra megtetszik neki, és örök barátjává fogadja, amik mindig vele lesz az évek folyamán, jóban-rosszban. Elkíséri az oviba, iskolából várja haza, és minden kiránduláson, családi eseményen ott lesz vele.

A hatalmas „plüss családnak” vannak olyan tagja, akik különleges módon, nevezetesen, „mentésből” kerültek, a többiek közé.

Ezeket a medvéket/macikat valaki valahol meglátta és gondolta ad nekik még egy esélyt.

Azért különlegesek, ezek a plüssök mert mindegyikhez tartozik egy történet.

Egy mese, egy kaland, ami valós alapokon nyugszik.

Egy-egy ilyen medve még különlegesebb, és biztosan merem állítani, hogy egyedi tulajdonságokkal rendelkezik. Van köztük, közel 80 éves, igazi túlélő, lomok közül származó, szeméttelepről mentett, de mindegyiknél megállapítható, hogy nagyon szerethetőek. Nagyon régi történeteket, érzéseket, kalandokat rejtegetnek magukban, amik csak felfedezésre várnak.

Miért van rá nagy szükség a mindennapokban?

A gyerkőcöknél gyakori, hogy vannak kedvenc plüsseik, amelyeket mindenhová magukkal visznek: az óvodába, a nagyihoz, a játszótérre vagy akár a közértbe. 

A plüssmacik, plüssállatkák ölelgetése nem azért fontos a gyermek számára, hogy legyen kiket babusgatnia. A plüssök biztonságos kapaszkodót, egyfajta önmegnyugtató eszközt nyújtanak a gyermekeknek a gyakran bizonytalan világban.

A plüss nem csak egy játék, amit babusgathatnak a gyerekek, de komoly szerepe van az önmegnyugtatásban, ha épp távol van a szülőtől.

A játék ölelgetése elősegítheti a jó közérzetet, segíti az oxitocin és endorfin felszabadítását az agyban, ezáltal csökkenti a stresszreakciót, megnyugtatja a kisgyermeket, és elviselhetőbbé teszi az ismeretlen környezetet számára például bölcsi vagy óvodai beszoktatás idején.

A plüssmacik a gyerekekből pozitív asszociációkat váltanak ki, általában a biztonságérzettel, az otthon melegével, a szeretettel, gondoskodással kapcsolják össze. Emiatt a gyermek akkor is képes vele megnyugtatni önmagát, ha a szülők nincsenek a közelben, vagy ha túlpörgött egy nehéz nap után.

A kitömött játékok természetüknél fogva nyugtató hatásúak, mert több érzékszervi élményt jelentenek. A gyerkőcök észreveszik a gombszemeket, a szőr színét, érzik a puha textúrát. Minél lágyabb, simogatóbb anyagból készült a plüss, annál nagyobb sikernek örvend.

A puha plüssállatkák a gyerek szociális és érzelmi képességeit is fejlesztik. Sokszor láthatjuk, hogy a gyerekek egy asztalhoz ültetik a plüssöket, megteáztatják, etetik, gondozzák őket. Szerepjátékokat játszanak velük, ami a kommunikációs készség, valamint az empátia fejlesztésének remek módja, általuk tanulja meg a törődés, gondoskodás fogalmait is, miközben szociálisan is fejleszti őket.

Tudjuk, micsoda veszteség egy gyerek számára, ha elhagyja a kedvenc plüssfiguráját, és sajnos a legtöbb esetben pont olyan játékkal nem lehet pótolni az elveszett kedvencet, hiszen az adott plüssnek már megvan az illata, és tapintása is más, mint vadonatúj változata.

Ezek, a kis kedvencek, idővel elhasználódnak, „leszeretik” róla a bundájukat, megkopnak. Ha szakadás keletkezik rajta, vagy komolyabban megsérül, akkor a szülőnek gondot okozhat, hogy hogyan is állítsa vissza, a közel eredeti állapotot.

Jó ötlet, ha keresünk, egy olyan személyt, aki meg tudja ezeket a kis sérülteket „gyógyítani”, hogy újra visszatérjen a kicsi arcocskákra a mosoly.